Zenei kincsestár

1-3. Mielőtt útjukra bocsátanánk a Rajnai Muzsikusok pompás Vivaldi-felvételeinek utolsó csokrát a Vörös Pap hegedűre, orgonára és zenekari kíséretre szerzett reprezentatív concertóiból, lássuk, miként ad számot Velence muzsikájának babonás erejétől a világirodalom egyik híres Velence-leírása, Proust regényfolyama, Az eltűnt idő nyomában hatodik kötete. „Az O sole mio dallama, mely úgy emelkedett a magasba, mint az általam megismert Velence siratódala, mintha épp az én nyomorúságomat hívta volna tanúnak. Hallgatása mélységes, már-már kétségbeesett szomorúsággal itatódott át. Minden egyes hang, amit az énekes mondhatni hivalkodó, zsigeri erővel zengetett meg, szíven ütött; amikor a frázis vége elhalt, és a dal látszólag véget ért, az énekes képtelen volt betelni vele, és újra rázendített, mintha még egyszer közhírré akarná tenni magányomat és kétségbeesésemet. Szemtanúja lettem, amint az énekes hangról hangra felépíti boldogtalanságomat, a San Giorgio Maggiore mögött megállapodott nap pedig csodálkozva nézi, s így végül ez az alkonyati fény emlékezetemben mindörökre kétes, megváltoztathatatlan és szívbe markoló ötvözetet alkot borzongó felindultságommal és az énekes bronz csengésű hangjával.” Velence első számú muzsikusának c-moll concertója következik a Rajnai Muzsikusok felvételéről, Manfredo Kraemer hegedű- és Marcelo Bussi orgonaszólóival.

4-7. A c-moll hegedű-orgona kettősverseny után a szólisták köre a chalmeleau nevű, különleges francia barokk furulyával bővül a négy tételes C-dúr szonáta megszólaltatására.

LEKONF: A Zenei Kincsestárban Manfredo Kraemer, Marcelo Bussi és a Rajnai Muzsikusok Vivaldi orgona-hegedűkoncertjeiből válogattak. Műsorunkat Marton Árpád szerkesztette.