Akvarell

A fiatal fiú hangjára a rákosligeti katolikus templomban figyelt fel egy zenetanár , ő vette rá, hogy jelentkezzen a konzervatóriumba. Gregor József aki hegedült ugyan, de vegyésznek készült, 23 évesen ment el egy próbaéneklésre a Szegedi Nemzeti Színházhoz, ahol az igazgatót történetesen Vaszy Viktornak hívták. Innen, ettől az embertől, ettől a várostól és ettől ponttól indult el énekesi pályája, amelynek során a basszusrepertoár szinte valamennyi nagy szerepét elénekelte. Sarastro, Figaro, Mefiszto, Szegedi Nemzeti Színház , Győri Kisfaludy Színház, Magyar Állami Operaház, a New Yorki Metropolitan Opera, a milánói Scala , Szókrátész, Pomádé király , Tevje- hosszasan lehetne sorolni szerelmetes szerepeit, a társulatokat és a városokat ahol látták, hallották, csodálták, elismerték páratlan tehetségét, hangját, szorgalmát, precizitását, igényességét. És voltak, akik sohasem látták színpadon. És mégis : megszólították az utcán, gratuláltak neki a villamoson, aggódtak érte és a súlyos fekete felhők alatt imádkoztak felépüléséért. És azért, hogy legalább még egyszer láthassák színpadon „a Gregor Jóskát.” Mert Gregor Józsefnek valahogy járt a családias megszólítás mindenkitől - és kijárt mindenkinek tőle az elfogadás, a mély emberszeretet, a nagylelkű megbocsátás.
Még megünnepelték pályafutásának 40.évfordulóját, még felköszöntötték születésnapján, még felhívták azon a nyáron is, 2006-ban. Szeptembertől nem vállalt fellépést. Elköszönt . Október 27-én elment. Csontig hatoló hidegben, metsző szélben, csikorgó napsütésben ,katolikus szertartás keretében búcsúztak tőle Szegeden három éve , november 3-án.
Hogy vagy ? Ezt kérdezzük rég nem látott ismerősünktől, amikor végre találkozunk vagy véletlenül összefutunk vele valahol. Gregor Józseftől is ezt kérdeztük 2004 őszén, szegedi otthonában. Jól volt. Tervei voltak. És az akkor ősszel a Magyar Katolikus Rádióban elhangzott beszélgetésből ha nagyon fájó is, mégis jó idézni. Jó hallani Gregor Józsefet.