Haydn: 101. szimfónia: Az Óra

Az Óesztendő búcsúztatására olyan muzsika után keresgéltünk a Zenei Kincsestárban, amely egyszerre kelt emelkedett érzéseket, és tölti el a szívünket könnyedséggel. Nem tartott sokáig, amíg Joseph Haydn aranyló klasszikája mellett döntöttünk, annál is inkább, mert 101., D-dúr szimfóniája az Óra melléknevet viseli. Harmadik tételének kíséretében is felfedezhető egy óramotívum, második tétele pedig egyenesen órazenének mondható. Haydn különben több kis kompozíciót szerzett zenélő órára: ezeket nem egyszerűen műzenének, hanem óramű-zenének nevezi a szakirodalom - legalábbis Szilvesztereste. További szempontokkal igazolja mai választásunkat, hogy az Óra-szimfónia –az egyébként toronyóráiról is nevezetes- Londonban született, Haydn első ottani látogatásakor, 1791-ben. A bécsi klasszika atyja végeláthatatlan ünneplésről, végigehetetlen lakomákról és végigszurkolt ascott-i lovasfutamokról emlékezik meg Londoni füzetében. Egy kezünkbe jutott, 1791-es viszonylatban frissnek mondható újság pedig a londoni közönség azon egyöntetű óhajtásának ad hangot, vajha - idézzük - "korunk első számú zenei lángelméje Angliát választaná lakhelyéül". Úgy tetszett stílusosnak, ha az Óra-szimfónia felvételei közül ma este londoni muzsikusok lemezét mutatjuk be Kedves Hallgatóinknak: a London Classical Players élén Sir Roger Norrington irányítja a zenekar és az óramutatók járását.

1. Adagio-Presto
2. Andante
3. Menuet&Trio. Allegretto
4. Finale. Vivace