Akvarell

A magyar parasztság történetének legnagyobb sorsfordulóját élte meg a második világháborút követő két évtizedben. Ekkor az évszázadok alatt kialakult hagyományos paraszti életforma alapjai viharos gyorsasággal szűntek meg az iparosítás rohamos térnyerése, de még inkább az állami beavatkozás következtében. Egy régi világ végérvényesen eltűnőben volt. Két néprajzkutató, Fél Edit (1910-1988) és Hofer Tamás (1929), a Néprajzi Múzeum munkatársai 1954-ben nagy kutatási programot indítottak azzal a céllal, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezésének várható következményei előtt, még az utolsó pillanatban megörökítsék ennek a paraszti létformának egész rendszerét és működési módját. Egy Heves megyei településen, Átányon két évtizeden át tartó munkával átfogó vizsgálódást végeztek, amelynek külföldön megjelent eredményei világszerte ismertté váltak. A kiállítás első kísérletként ízelítőt próbál adni ebből a páratlan tudományos vállalkozásból. Forrásanyagát az Átányon gyűjtött, eddig kiállításokon szinte soha nem szerepelt tárgyak, korabeli feljegyzések és a bőséges fotóanyagból válogatott képek alkotják. Egy átányi család munkanapjának nyomon követésével tárulnak fel a kutatás legfontosabb eredményei és szemléleti, módszertani, anyaggyűjtési sajátosságai. De a kiállításban feldolgozott témák arra is alkalmasak, hogy a látogató - Fél Edit és Hofer Tamás eredeti céljainak megfelelően - betekintsen egy hagyományos paraszti közösség mindennapjaiba.
(Forrás: Néprajzi Múzeum)
Kalauzunk Granasztói Péter és Máté György, a kiállítás rendezői.