Szépség - Szalon

Kevesen tudják, hogy az esztergomi kanonok, Somogyi Károly nagylelkű adománya révén 1879-ben Szegednek juttatott könyvgyűjtemény jóval több muzeális könyvtárnál. Az eredetileg 43701 kötetet számláló, azóta is gazdagodó gyűjtemény nem csak a korszak megítélése szerint számított tekintélyes tudományos könyvtárnak, de mind a mai napig világszerte számon tartott lelőhelye a legkülönfélébb tudományágak képviselőinek. A hagyaték gondozója, Szőkefalvi-Nagy Erzsébet által évről évre megrendezett tematikus kiállítások egyszerre adóznak a könyvritkaságok kultuszának, a tudós alapító előtti tisztelgésnek és a jó érzékkel összeválogatott könyvtár időtlen tudományos értékének.
A gyűjtemény október 22-ig látogatható, „Helyünk a világban” című válogatása az ismert Gauguin-kép módján egyszerre kérdezi: Honnét jöttünk, kik vagyunk, hová tartunk? Nemzeti és történelmi identitás kérdése ugyanis a kiállított kötetek bizonysága szerint a megelőző évszázadok számára is egyenrangú, összetartozó problematikának számított. Ennek tanúsága legalábbis a magyar uralkodók által megrendelt históriák – Thuróczy, Istvánffy vagy Bonfini magyar krónikáinak – a Somogyi-könyvtár gyűjteményében több korabeli kiadással reprezentált, látványos gyűjteménye éppúgy, mint a nyugati történetírók és etnográfusok tollából, elsőrangú európai nyomdák dúcai alól kikerült beszámolók, köztük az 1493-as keletű nürnbergi ősnyomtatvány Schedel-világkrónikával vagy a török alóli felszabadulás lelkesedésében fogant leírásokkal, melyek kortársi minősítésként igazolják vissza „a kereszténység védőbástyája” cím jogos alkalmazását a magyar királyság világtörténelmi szerepét illetőleg.
Gyűjtései során persze Somogyi nem rekedt meg az alapvetéseknél: olyan részterületekről is káprázatosan gazdag képet nyújt, mint a magyar őstörténeti kutatás szövevényes világa, könyvsoraiban ábrándos elméletekkel és szakmunkákkal egyaránt. S hogy a magyarság helyzetéről alkotott képünket személyes beszámolók is hitelesítsék, a tárlat külön figyelmet szentel a hazánkban megfordult idegenek tanúságtételeinek, legyen szó bár a keresztes hadakkal itt járt Freisingi Ottó püspök nem éppen elragadtatott útibeszámolóiról vagy a reformkorban és a boldog békeidőkben itt járt angol és francia hölgyutasok lelkes naplójegyzeteiről, melyekben a XIX. századi hon valóságos kaleidoszkópja tárul elénk, a megörökített alakok sorában Jókaival, Vörösmartyval, Liszt Ferenccel – vagy éppenséggel Sobri Jóskával.