Milyen lehetett a Jézus Urunkhoz ellátogató háromkirályok zarándokmenete? A kérdésre irodalmi és képzőművészeti alkotások sora ad feleletet, amelyen fantázia és történeti hűség eltérő arányban osztozik. Egyet azonban nemigen tudunk: zenéltek-e a Megváltó elé járuló keleti fejedelmek? A korszak zenéjéről kevés érdemi információ maradt fenn. Hangszerek, tónusok és zenélési szokások tekintetében azonban a dokumentumoknál is fontosabb forrás lehet a tradíció, amely – különösen Keleten – lassú léptekkel járja a változás útjait. Ma egy olyan középkori zenei forrást lapozunk fel a háromkirályok tiszteletére, amely jelentős részben arab zenei hagyományokból táplálkozik. Az 1027-ben (egyes források szerint 880-ban) alapított montserrati kolostor könyvtárában csodás módon fennmaradt Vörös Kódexről van szó, amely XIV. századi zarándokénekeket őrzött meg az utókornak. Tudvalevő, hogy az ibériai félszigeten különösen gazdag kulturális örökséget hagyott hátra a mór uralom. A montserrati kódex énekeiben egyszerre hallhatjuk az arab tónusokat és a korszak új európai énekstílusának, az Ars Novának hangjait. A katalán udvarba Németalföldről, olasz és francia földről érkezett muzsikusok mellett provanszál trubadúrok is rajta hagyták kezük nyomát a gyűjtemény énekein – különös módra épp a spanyol közvetítéssel megismert észak-afriai, arab dalformák képében. A kegyképet köszöntő énekek – Dicsérjük a Szűzanyát; Mária hét öröme; Mennyország királynéja; Az égi város császárnője; Mindhalálig örvendezzünk – előadója a Hesperión Együttes, Jordi Savall vezetésével.
