1. Régizene vagy kortársi, modern, élő muzsika? Mozart kapcsán a kérdés fölvetése is meghökkentőnek tetszik, holott mára a vele egy időben alkotott, sőt az őt követő szerzők nem egy alkotása is csupán zenetörténeti érdekesség. Salieri, Gluck, Paisiello vagy Anfossi dalai és áriái csak az ínyenceket, a zenetörténet szenvedélyes rajongóit hozzák lázba. Nem így a Mozart-áriák. A Zenei Kincsestárban ma e mindmáig eleven zenei lélekrajzokból nyújtunk át négyet egy 1968-ban, Londonban készült, nagyszerű felvételen. A szólista Elisabeth Schwarzkopf, a Londoni Szimfonikusokat Széll György dirigálja. Az aranykori bécsi koncertek ékkövei közül elsőként a da Ponte szövegére szerzett Vado ma dove kezdetű koncertária hangzik föl. A szerzeményt 1789 októberében, Antonio Soler egyik operájának kiegészítő számaként hallhatta először a bécsi publikum a Cosí fan tutte Dorabelláját elsőként életre keltő Villeneuve művésznő előadásában.
2. A most következő Mozart-ária, az Alma grande ugyancsak Villeneuve kisasszony hangjára íródott, ezúttal egy Cimarosa-opera, a Két báró kiegészítéseképpen.
3. A következő ária, a Fogadjátok köszöntem, ó dicső pártfogók 1782-ben, Aloysia Weber jutalomjátékára keletkezett.
4. A befejező Mozart-áriában Schwarzkopf művésznő és a Széll György vezényelte Londoni Szimfonikusok mellé Alfred Brendel zongoraművész csatlakozik magának Mozartnak képviseletében. A Ch’io mi scordi di te? kezdetű, megható áriát Mozart az első Susanna, Nancy Storace tiszteletére írta az angol énekesnő bécsi búcsúfellépésére. A kedves művészétől és jó barátnéjától búcsúzó Mozart maga ült a fortepianóhoz az ének- és a zongoraszólam közös concertotételének is nevezhető alkotás előadására.
