Délutáni találkozás

Horváth Béla volt országgyűlési képviselő úrral többnyire civil szervezésű események alkalmával találkozhatunk, mint pl. a Kölcsey Kör, vagy a Hit pajzsa díj rendezvényein és másutt. Ez utóbbira mindig az év elején, február táján kerül sor, de így karácsony közeledtével arra gondoltam, érdemes feleleveníteni azon egyházi személyek neveit, akik az évek során áldozatos munkájukért ebben az elismerésben részesültek. Jó alkalmat kínálunk ezzel arra is, hogy már most lehessen a következőkre előre gondolni, javaslatokat mérlegelni. Horváth Béla természetesen saját tevékenységéről is ejt néhány szót.Békés adventet kívánok hallgatóinknak.

A Ráadás című műsor szerkesztője, Jálics Kinga a Duna Palotába látogatott, ahol közös kiállításon mutatták be egy testvérpár alkotásait, akik évtizedek óta meglehetősen távol élnek egymástól. Szabó Ákos festőművész Franciaországban, húga, Szabó Kinga keramikusművész idehaza.

„Művészi pályámat, de egész életemet meghatározza bátyám, Szabó Ákos – állítja Szabó Kinga. – Mint gyerek is felnéztem rá. Ő már kisfiú korában nagyon jól rajzolt, és akkor határozta el, hogy festő lesz. Sorsdöntő volt számomra egy véletlen találkozás a kiváló keramikusművésszel, Gorka Gézával, aki művészileg és emberileg is rendkívül nagy hatással volt rám. Meghívott nógrádverőcei műhelyébe. A kezembe adott egy darab agyagot: csináljak belőle valamit. „Művemben” ő látni vélte az „oroszlánkörmöket”.

1959-60 között Szabó Ákos részese a szürnaturalizmus, később mágikus realizmus címkéjével jelölt mozgalom spontán születésének, melyet 1972-ben Jean Clair Budapesti Iskola néven illesztett be a huszadik századi európai művészet történetébe. A Párizsban, majd Normandiában élő mester nagy nemzetközi sikereket ért el. Végre itthon is láthatjuk műveit, amelyeken a realizmus és a misztikus világ határmezsgyéjén mozogva, hiperrealista részletességgel ábrázolja saját, különleges világát.

A képen: Szabó Kinga és Szabó Ákos Bíró Ildikóval, a Duna Palota igazgatójával kiállításuk megnyitóján