Zenei kincsestár

1-3. A Zenei Kincsestárban folytatjuk Haydn összes zongoraszonátájának bemutatását Jandó Jenő kimagasló értékű felvételéről. A szonáták első, 1766 előtt keletkezett csoportját indokoltabb volna billentyűs szonátáknak nevezni. A 11., Carl Philip Emanuel Bach stílusát idéző B-dúr szonáta minden valószínűség szerint klavikordra íródott. Áriaszerű Largója különösen kifinomult, merengést olt eleganciába.

4-6. A különösen költői Andantéval kezdődő, finom poézisét a Menüettben is megőrző 12., A-dúr szonáta következik. A művet 1767-ben hirdette első ízben egy kiadói katalógus, elragadó nyitótémája azonban már 1750-ben felbukkan egy Haydnnak tulajdonított Singspiel-áriában.

7-9. A most követő, 15., E-dúr szonátát a Haydn-kutató Robbins Landon viszonylag koránról, 1763-ból datálja, ami annál is érdekesebb, minthogy a szerzemény sokban elővételezi Haydn későbbi szonátáinak személyesebb tónusát trióval a menüettben, a főtémák moll-variációival és operafinálékra emlékeztető zárószakasszal.