Természet – tudomány

Szerette az irodalmat, számos művet fejből ismert és szívesen idézett belőlük, például Dante Isteni színjátékából. Szerette a népzenét és az olasz dalokat, de az operákat is, különösen a nagy olasz szerzőket és Wagnert. Jó barátságban volt Kodály Zoltánnal, akivel még kollégiumi évei alatt ismerkedett meg… Gyakran elvitte munkatársait, barátait egy-egy híres budai étterembe vagy vendéglőbe. Ilyenkor kellemes órákat töltöttek együtt, jó borokat ittak, énekeltek, tréfálkoztak, rendszerint hajnalig. Ettől függetlenül reggel 8 órakor pontosan megjelent a laboratóriumban, szájában az elmaradhatatlan szivarral…

Ő Zemplén Géza, aki 1913-ban a Műegyetemen az országban elsőként felállított szerves kémiai tanszék tanára lett, s a tanszéket több, mint 40 éven át vezette. Számos kiváló kémikust nevelt ki, akik jelentős hírnévre tettek szert. Közülük is kiemelkedik az 1994-ben Nobel-díjat kapott Oláh György, akiről előző adásunkban volt szó. Ő is megemlítette a szeretett professzorával töltött vendéglői órákat. Rajta kívül sokan emlékeznek még rá jó szívvel, köztük Szántay Csaba akadémikus, akinek Zemplén Gézáról írt publikációiból is merítünk mai műsorunkhoz. Igyekszünk megrajzolni a híres-nevezetes professzor alakját, s aki kíváncsi rá, megtudhatja, mi is az a „Zemplén-féle elszappanosítás”. Annyit máris elárulunk, hogy a cukor katalitikus lebontásával van összefüggésben…