1-5. Régizenei utazásaink mai állomása Madrid, de olasz zenét hallgatunk. Párfogónk nem kisebb személyiség, mint őfelsége Maria Barbara braganzai hercegnő, Asturias hercege, a későbbi VI. Ferdinánd spanyol király hitvese. A felséges asszony érdeme, hogy a spanyol udvarba hozatta korábbi zenemesterét, Domenico Scarlattit. A nápolyi születésű komponista olasz álláshelyeit követően megjárta már a lisszaboni udvari kápolnát is. Operáit és egyházi szerzeményeit is homályba borító, 555 billentyűsdarabja mégis ebben az időben, spanyol földön lát napvilágot, az uralkodói növendék kedvére, akinek első dolga volt megfelelő hangszerrel szerelni föl a királyi rezidenciákat és nyári kastélyokat. Domenico Scarlatti 1785-ben született, egyazon évben Bachhal és Händellel – utóbbival barátságos orgona- és csembalópárbajt is vívott Rómában. Csembalómuzsikája azonban teljesen egyedi hangvételű. Egytételes sonatáit briliáns csillogás és költői témakezelés ínyenc kettőssége jellemzi – már-már afféle korai romantikusként állítva elénk a maestrót. A 205. és a 209. sorszám közé eső öt sonatát Pieter-Jan Beldertől halljuk.
