1-3. „Énekeljetek az Úrnak új éneket” – mondhatnánk a zsoltárossal a XVIII. század egyházi komponistái helyett. A német protestantizmus zenés liturgiájának legderűsebb műfaja, a motetta a Megváltás örömének hirdetésére használja föl a kóruspolifónia eszköztárát. Szinte a madrigáléneklés kecsessége, szépsége és könnyedsége él tovább ezekben a megigazulást, reményt és az isteni hajlék biztonságát megéneklő alkotásokban. A Cantus Cölln énekegyüttes Konrad Junghanel vezetésével elsőként a nagy Bach nagybátyjának, Johann Christophnak három motettáját adja elő. Az 1642-ben született mestert, eisenachi orgonistát és egyházzenészt nagyhírű unokaöccse így búcsúztatta 1703-ban: „Amennyire csak korának ízlése engedte, gáláns és cantabile stílusban komponált, szokatlanul telt szólamszövéssel.”
4-5. Johann Christoph után most hat évvel ifjabb öccse, Johann Michael Bach lép színre két motettával. Komponistaként a szöveg leleményes deklamációjára törekedett, emellett hangszerkészítőként is működött Gehrenben.
6. Utolsó motettánk komponistája Nürnberg szülötte, Johann Pachelbel. Johann Christoph Bach mestere ez idő szerint a Sebalduskirche orgonistája. Erfurti, stuttgarti és gothai állomáshelyek után kerül vissza szülővárosába. Az egész Föld dicsérje Istent – zengi a Cantus Kölln.
