Szomszédoló

Az idei utolsó szomszédolóban néhány részletet idézek föl önöknek az elhangzott beszélgetésekből:

A kapos-tüskevári vasútállomás váróterméből egy kis szobányi múzeum nyílik. Az ott látható kiállítást semmiképp se hagyja ki, aki Kaposváron jár, de még kevésbé a beszélgetést a Verebély László vasúttörténeti egyesület titkárával, Brolly Péterrel és elnökével, Kemenczei Róberttel.

Gyulassyné Hites Györgyi csak 11 éves volt, amikor az ötvenes évek végén szüleivel és négy testvérével amerikába disszidált. Ebben a részletben először arról beszél hogyan sikerült az, hogy nem csak ő őrizte meg magyar identitását, de még a gyerekei is elsajátították őshazájuk nyelvét, kultúráját.

A következő felvételen Vácról tartunk egy somogyi kis faluba, hogy Vágner Mihály börtönlelkésszel hazakísérjük a börtönbüntetése után szabaduló, és a fogság évei alatt megtért és megkeresztelkedett Zoltánt.

Páll Tibor erdélyi származású, Izraelben letelepedett idegenvezető. Úgy kísért végig a Szentföldön, és úgy beszélt a föltámadottról, hogy szavai nyomán valóban megjelent előttem Jézus Krisztus alakja, akinek messiási volta olyan kérdés, ami őt nem hagyja nyugodni.

Szőke Gábor plébánosra rácsodálkoznak a fiatalok a vonaton: „te tényleg pap vagy?” Ahogy az elképzelésekben szerepel, és amilyen valóban az Isten szolgája…

A szomszédoló utolsó részlete szintén egy pappal való beszélgetésből való. A 20. megjelent könyve kapcsán kerestem föl Péteri Pál atyát, s mielőtt elköszöntem volna tőle, megkérdeztem, hogy látván mindazt, ami ma körülvesz bennünket, tud-e derűsen és optimistán tekinteni a világba.