Zenei kincsestár

1-3. Ritkaság számba menő dalfelvételekkel várjuk kedves hallgatóinkat a mai Zenei Kincsestárban. A komponista Liszt Ferenc, aki, noha mintegy 80 dalt jegyez, elsősorban a zongora dalnokaként ismert. Dalainak legtöbbjét maga is átdolgozta virtuóz zongoradarabbá, de arról a hitvallásáról sem mondott le, amelyen az egész romantikus nemzedékkel osztozott: a művészeti ágak termékeny egyesítéséről. Dalaiban ezért a költészet iránti elkötelezettség az elsődleges cél. Három Petrarca-szonettje mégis zongoraváltozatban terjedt el. A Zarándokévek második, olasz kötetében szerepelnek. Liszt a fiatalkori úti élmények lenyomatát csak Weimarban véglegesítette. A dalváltozatok is több metamorfózison mentek keresztül. Az eredeti tenor változat 1839-ből való, de 1846-ban véglegesült a Brickner Szabolcs és Virág Emese által megszólaltatott formában. Liszt a hatvanas években baritonra és szopránra is alkalmazta őket. A 104. szonett kezdősora: Békét nem lelek. Ezt követi a 47. szonett: Áldassék a nap, majd a 123.: Láttam angyali lényét a földön.

4-6. A három Petrarca-szonett után Wiedemann Bernadett következik egy Goethe-vers három Liszt-változatával. Goethe városának lakójaként, bár a költő hűvös klasszicizmusa távol állt a maga karakterétől, Liszt kötelességének érezte, hogy foglalkozzon a versekkel. A Vígan és búsan című dal Goethe drámájából, az Egmontból való. A három megzenésítés voltaképpen kettő: Liszt a második változatot követően, 1860-ban visszatért az 1844-es eredetihez, amelyet azonban laposan átdolgozott.