Dallamív

Ötvenedik születésnapján összegező kiállítás köszöntötte Bánvölgyi László szobrász- és restaurátorművészt. A jubileumi tárlat alkalmat teremtett annak nyugtázására, hogy e két és fél évtizedes művészpálya nem mutat törést, ellenkezőleg: magabiztosan érleli be kezdeti célkitűzéseit - szépség, harmónia és egyetemesség klasszikus ideáinak formába öntését. Bánvölgyi László reneszánsz ember és még inkább reneszánsz művész: a csillagászattal is elmélyülten foglalkozó alkotót a figuralitás hitvallása az emberarcú kozmosz élményétől a kozmoszarcú ember fölfedezéséig vezette. A pályája elején iniciáléként ragyogó, titokzatos nőarcba álmodott, antropomorf csillagkép, Cassiopeia köré mára titokteljes benső ragyogástól fölfénylő alakok sora kering Bánvölgyi bronz-naprendszerében – miközben monumentális hatású kisplasztikáinak drámaisága hitelesíti filozofikus hajlamait. A művész azt vallja: ha az ember csodálata az egyiptomi művészettől fogva elegendő témához juttatott művészt és közönséget, ma sincs miért hűtlenné válnunk sárból és isteni leheletből ötvözött önmagunkhoz. Legújabb munkája, a márvány rideg tömbjét leheletszerű káprázattá oldó Maja, ez a klasszikus arányú lánykaszobor selyemfinom felületeit, kő-erezetét átmelegítő életáramaival minden szónál ékesebben bizonyít a művész credója mellett.