1-4. A vasárnap muzsikusa ma ismét az 1897-ben született Széll György. Együttesével, a Clevelandi Zenekarral összetéveszthetetlen hangképet alakítottak ki, amely ritka egyensúlyt képviselt az intelligencia és a kifinomultság között. Ez az előadói attitűd rendkívül jól illik Haydn muzsikájához, aki első londoni koncertturnéján éppen szimfóniáinak lenyűgöző hatásaival hengerelte le az angol főváros publikumát. Széll György a haydni csoda teljes vértezetében áll a Clevelandi Zenekar élén. Már csak azért is, hisz elsőként a Csoda-szimfóniaként ismert 96., D-dúr szerzeményt játsszák. Mint ismeretes, a szimfónia szépsége megmentette jó néhány hallgatójának életét. Épp abban a pillanatban, amikor az elragadtatott londoniak fölpattantak székeikről, hogy Haydn üdvözlésére siessenek, egy csillár zuhant a kiürült nézőtérre. A Csoda-szimfónia szépségein mit sem fakít, hogy az eset egyes beszámolók szerint egy másik Haydn- szimfónia premierjén történt meg.
5-8. A Csoda-szimfónia után most a 98-, B-dúr szimfónia hangzik föl Széll György és a Clevelandi Zenekar pompás fölvételéről. A londoni szimfóniák első hatosa közül bizonyos értelemben kirí ez a darab: egyes tételei között tematikus átkomponálásokra lehetünk figyelmesek. A kompozíciós forradalmat azonban a komponista siet udvarhűségével enyhíteni: a lassú tétel variációiban az angol nemzeti himnuszra ismerhetünk. Igaz, a királyért szóló fohász egyes föltételezések szerint inkább a zene királya előtt tiszteleg: Haydn ezzel a tétellel rótta volna le tiszteletét Mozart előtt, akinek halálhíre Londonban érte utol az atyai jóbarátot.
