1-4. A Zenei Kincsestár mai zeneszerzője a XX. századi kultúra egyik legizgalmasabb alakja. Kurt Weill 1900-ban, egy zsidó kántorcsalád fiaként látta meg a napvilágot. Az operarajongó fiú 12 évesen már komponált, és hamarosan olyan nagyságok növendékeként tökéletesítette ismereteit, mint Busoni és Humperdinck. Paul Hindemith fegyvertársaként az új, letisztult klasszikus irányzat úttörője vált belőle, csakhogy Weill élete és művészete merőben más fordulatot vett. A két világháború közti német életérzés abszurditása, a heroizmusból kiábrándult társadalom bódulatba és frivolitásba menekvése meghökkentő megoldásokra ösztönözte Weillt. És ekként hatott rá Bertolt Brecht alkotói barátsága is, akivel 1928-ban diadalra vitték a Koldusoperát. Weill – Brecht dramaturgiájának megfelelően – a komolyzenébe emeli a marginális élethelyzeteket, kabarézenekarok és slágerek banális fordulataival keltve drámai hatást. Következzék most a Koldusopera szvit változata a Philharmonia Zenekar és Otto Klemperer felvételéről.
5-9. Kurt Weill és Bertolt Brecht a Koldusoperát egy évvel megelőzően, 1927-ben készítette el a Mahagóni című rádiós daljátékot. Az aranyásók korát feldolgozó téma 1930-ban kerekedett operává, és előre jelzi Weill amerikai éveinek esztétikai törekvését: elegyíteni az operaház és a music hall hangjait. Előbb az Alabama-dalt halljuk Robyn Archer és a London Sinfonietta előadásában, Dominic Muldowney vezényletével. Ezt követően az opera szvit változatát játsszák a Berlini Filharmonikusok, Mariss Jansons keze alatt.
