Zenei kincsestár

1. Giuseppe Verdi Aidája az operairodalom legkedveltebb darabja. A Szuezi-csatorna átadására megrendelt, a piramisok lábánál játszódó opera sokak legnagyobb élménye a műfajban. Méltán. 1871-ben, amikor színre viszi Antonio Ghislanzoni szövegkönyvét, csakugyan sallangtalan zenedráma kerül ki Verdi keze alól. A nagyszabású opera rendkívül lírai tónusban szólal meg, híven tükrözve a komponista komor lelkiállapotát: ekkoriban veszti el apját, korábbi apósát és barátját, Barezzit, de Rossini halála is érzékenyen érinti. Az egyiptomi misztériumok körében játszódó tragikus történet így szinte vallási színezetet nyer. A történet drámai tömörségét épp az nyújtja, hogy a látványos kulisszák között egy igen letisztult szerelmi háromszög jelenik meg a színen, amit Verdi erős kontúrokkal mutat meg. Aida, az etióp rabszolgalány a fáraó hadvezérébe, Radamesbe szerelmes. A katona is vonzódik a szép rabnőhöz, fölkeltve ezzel a fáraó leányának, Amnerisnek féltékenységét. Amikor az etióp seregek megtámadják Egyiptomot, a fáraó Radamest bízza meg az ország védelmével. Ramfis főpap ünnepélyesen nyújtja át neki a vezéri kardot. A legnagyobb harc azonban Aida lelkében dúl: az etióp seregeket apja, Amonasro király vezeti. Azért jön, hogy kiszabadítsa lányát. „Térj vissza győztesen!” – int búcsút szerelmesének, miközben atyja életéért és hazájáért reszket. Szerelem és hazaszeretet – Verdi két alaptémája feszül egymásnak az Aida színpadán. Riccardo Muti 1974-ben rögzített fölvételén sztárszereposztás kelti életre Verdi hőseit. Aida: Montserrat Caballé, Radames: Plácido Domingo, Amneris: Fiorenza Cossotto, Ramfis főpap: Nyikolaj Gyaurov, Amonasro: Piero Cappuccilli. Közreműködik az Új Filharmonikus Zenekar és a londoni Covent Garden operaház énekkara.