Zenei kincsestár

Verdi szentpétervári fölkérésre írott operájának, A végzet hatalmának bemutatását a második
fölvonással folytatjuk. Calatrava márkit akaratlanul megölte lányának szerelmese. A márki
halálát követően Leonóra és Alvaro elszakadtak egymástól. Mindketten halottnak hiszik a
másikat. Leonóra bátyja, Don Carlos, tudja az igazságot, így hát diáknak adva ki magát, a
vidéket járja a szökevények nyomában, hogy elégtételt vegyen apja haláláért és a család
becsületéért. Leonóra férfiruhában, öszvérhajcsárok társaságában utazik az Angyalok
Madonnájának kolostora felé, hogy ott rejtőzzék el. Az álruhás testvérpár egyazon fogadóban
vesz szállást. Leonóra meghallja, amint Don Carlos az asztalnál beszámol terveiről: húgát és
annak megrontóját üldözi. Zarándokok közeledése hallatszik. Imájukhoz Leonóráé csatlakozik:
kímélje meg Isten bátyja bosszújától. A hallottakból arra következtet: Alvaro mégsem halt meg,
hanem elhagyta. Magányosan, zaklatottan érkezik meg a kolostorba, hogy a Szűzanya bocsánatát
kérje. A gvárdián megdöbbenve ismer rá a fiatalemberben a márki lányára. Leonóra könyörög,
hadd töltse hátralévő éveit vezekléssel a közeli barlangban. A Gvárdián nagy sokára rábólint
Leonóra kérésére. Leonóra, immár csuhában, fogadja a Gvárdián áldását. Az kiátkozással
fenyegeti meg, aki közelíteni merne az új vezeklő barlangjához. Leonórára ráparancsol: a
barlangban elhelyezett csengőt csak végső veszélyben húzza meg. A Milánói Scala ének-és
zenekarának fölvételét Tullio Serafin vezényli. A szólisták: Leonóra - Maria Callas, a Gvárdián -
Nicola Rossi-Lemeni, fra Melitone - Renato Capecchi.