A Zenei Kincsestárban egy viszonylag ritkán hallható Verdi-operával folytatjuk a nagy olasz romantikus komponista életművét bemutató sorozatunkat. A Nabucco, a Lombardok, az Ernani, A két Foscari és a Jeanne d’Arc után Verdi ismét történelmi hőst, Atilla hun királyt viszi színpadra a velencei La Fenice színházban, 1846-ban. A lírai drámának nevezett opera három felvonását terjedelmes előjáték vezeti be. Mint azt Verditől megszokhattuk, és amint az a romantika eszményeinek is megfelel, politikai és szerelmi szál; szabadság és féltékenység története párhuzamosan szövődik a Temistocle Solera által írt, Francesco Maria Piave által finomított librettóban. A prológban a Róma felé tartó Attila seregei a porig égetett Aquilea közelében vernek tábort. A foglyul ejtett védők egyike, Odabella a város védelmében vesztette el királyi apját. Attilát annyira megbabonázza a királylány szépsége és a harcban tanúsított bátorsága, hogy amikor a lány büszkén visszaköveteli kardját, a hun fejedelem a magáét nyújtja neki át. Odabella bosszút esküszik a lemészárolt aquileaiakért. A jelenet végén Ezio érkezik a rómaiak küldöttségének élén. Alkut ajánl Attilának: ha beleegyezik, hogy Itália feje legyen, hozzásegíti Attilát a gyönge és öreg bizánci császár és a gyermek trónörökös letételéhez, a világ uralmához. Attila fölháborodva utasítja vissza a hőshöz méltatlan egyezséget. Attila szerepében Samuel Ramey, Odabellát Cheryl Studer, Eziót Giorgio Zancanaro kelti életre. A Milanói Scala Ének- és Zenekarát Riccardo Muti vezényli.
