Zenei kincsestár

Verdi két utolsó remeke, az Otello és a Falstaff egyaránt Shakespeare drámája nyomán keletkezett. Az idős komponista az angol reneszánsz drámaköltőben talált rá az övéhez hasonló, egyértelmű karakterek megalkotójára. Hisz jóság és bosszú, szenvedély és emelkedettség épp e két géniusz műveiben nyeri el leginkább letisztult ábrázolását. Az Otello vadregényes kosztümös dráma intrikával, féltékenységgel és tragikus végkifejlettel. Verdi mindeközben egész életművére teszi föl a koronát a szereplők tévedhetetlen jellemzésével. Különösen igaz ez a tragikus végzetű házaspárra, Desdemonára és Otellóra, akiket sokrétű, izgalmas egyéniségekké avat Verdi muzsikája. A velencei mór, ez a kérlelhetetlen katona az elgyöngülés, a szerelmes ember kiszolgáltatottsága által válik gyilkossá, míg Desdemona, mintegy a Verdi-nőalakok foglalataképpen, rajongó kislányból lépésről lépésre megalázott asszonnyá és áldozattá. Az első felvonás tartalma: Vihar közepette tér meg Ciprus szigetére a velencei flotta kapitánya, Otello. Győzött az ellenséges török ármádia fölött. Jago azonban nem osztozik a lelkesedésben, mivel a mór felettesévé tette Cassiót. Roderigóval, aki titkon szerelmes Desdemonába, leitatják Cassiót, aki előbb Roderigóval, utóbb Montanóval kezd kötekedni, akit meg is sebesít. Az intrika megtermi gyümölcsét: a felbőszített Otello visszavonja Cassio kinevezését. Ám minden elcsendesül, amikor megjelenik a felriasztott Desdemona. A boldog házasok éteri kettősben ölelkeznek össze. A címszerepben Plácido Domingo, Desdemona Renata Scotto, Jago Sherill Milnes, Cassio Frank Little, Roderigo Paul Crook, Montano Malcolm King. Közreműködik az Ambrosian Operakórus és az amerikai Nemzeti Filharmonikusok. A karmester James Levine.