A Zenei Kincsestárban egy örök repertoárdarab, Beethoven 93-as opusszámú, F-dúr, 8. szimfóniája szólal meg egy igen értékes felvételről a New York-i Filharmonikusokkal, Bruno Walter keze alatt. Az 1814-ben bemutatott szerzemény némiképp megbúvik a vívódó hetedik és a monumentális kilencedik szimfónia árnyékában. Pedig sajátos színt képvisel Beethoven palettáján, épp visszafogottabb gesztusrendszere révén. Szabolcsi Bence ezt írja róla: „Beethoven sohasem írt még ennyire ’súlytalan’, ilyen megkönnyült, ilyen magaslati zenét. Itt azután igazán semmi feszültség és drámaiasság, az egész forma tündéri játékká oldódik; de játék a magasból visszanézve, játék, amelyben sok az emlék, a rezignáció és a megbocsátás. Innen a szimfónia különös fénytörése, a bölcs mosoly, mely a Beethoven-zene arculatán most jelenik meg így először és utoljára. Kamaraszimfónia, elit műfaj elit közönségnek, elegáns és behízelgő nagyúri különlegesség.
