Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ma Jörg Demus Schumann-összkiadását ütjük fel. A német romantika legnagyobb zongorakomponistája mind a romantikus, mind a német szellemiségnek iskolapéldáit nyújtja irodalmi irányú, szimfonikus igényű, ugyanakkor analitikus alapállású ciklusaival. Schumann hatalmas ciklusai elemző jellegűek, akár Bach nagy sorozatai, egyszerre demonstrálják a technikai fölkészültséget és az elvont gondolatok komplex kifejtésének szándékát. Schumann, akárcsak az általa szerkesztett zenei szaklap, a Neue Zeitschrift für Musik hasábjain, zongoraműveiben is a romantikus esztétika programját: szenvedély, személyesség, átszellemültség elsőségét hirdeti a régi ízlés, a nyárspolgárok, azaz filiszterek ódivatú művészetfelfogásával szemben. Opus 6-os, Davidsbündlertänze, azaz „a Dávid-szövetség táncai” című sorozatában két saját, ellentétes karakterű zenei alteregóját, Florestant és Eusebiust szólaltatja meg. Képükben Dávid száll szembe a filiszteusok, azaz a filiszterek világával. A darabok mindegyike a nyitótételben elhangzó táncmotívumra, Clara Schumann zenei portréjára vonatkozik: sóvárgás, lobogás, játékosság, fájdalom és tréfálkozás tónusait üti meg – tehát a szerelem sokféle arcát mutatja föl. A ciklus 1838-ban, Schumann szerelmének teljében keletkezett, „gyönyörű révületben” – ahogyan a szerző tudtul adta. Jörg Demus ma az első 16 miniatűrt játssza el.