Dallamív

Fél évszázaddal bemutatkozó kiállítását követően az eredeti helyszínen, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeumban állítja ki életműve legjavát Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész. A mester, aki elsősorban éremművészeti alkotásaival vívott ki nemzetközi elismertséget, festő szakon kezdte tanulmányait, majd Kisfaludi Strobl Zsigmond növendékeként végzett a Képzőművészeti Főiskolán, ahol az 1956-os forradalom idején a forradalmi bizottmány elnöke volt. Három évvel később, a Tanácsköztársaság-pályázatra becsempészett Zászlóbontó fiúval a föladat minden kötöttsége ellenére sikerül hűnek mutatkoznia vállalt eszményeihez. Mozgalmi idol helyett a bontakozó fiatalság minden korban érvényes szimbólumát alkotta meg. A szobor makettjét a kommunista érzelmű hallgatók megsemmisítették, máig vár a föltámadásra. Szobrászi munkája mellett évtizedeken át szolgálta a művészképzést Szegeden és Egerben: a Tömörkény István Gimnázium képzőművészeti szakközépiskolájának alapító egyénisége volt. Amint egy interjúban megfogalmazta, nem hisz a művészet fejlődésében. Szobrai is a klasszikus szépségeszmény és a maradandó emberi értékek hordozói. Egyházművészeti alkotásai közül kiemelkedőek miskolci és egri templomkapui, valamint a szeged-tarjánvárosi Szent Gellért templom kapuja, amely sajátos formában ötvözi a szobrász- és az éremművészetet, szegedi nagyságok portréival. Ars poeticáját maga öntötte szavakba: „A szobrász – hitem szerint – képes arra, hogy véges létét az anyag megmunkálásával – talentuma által meghatározott fokon – a végtelen felé kiteljesítse.” Évfordulós tárlatán a pályakezdésének idejében született festmények és mintegy 80 bravúros rajz képviseli Tóth Sándor kevésbé közismert arcát az életmű korszakait összekötő műfaj, a portrészobrászat mellett.