1-2. 2015-ben köszönti a zenei világ az észt származású zeneszerző, Arvo Pärt nyolcvanadik születésnapját. A prófétaarcú komponista Tallini tanulmányait követően rádiós hangmérnökként helyezkedett el. 1959-ben díjazott lett egy gyermekkantátájával, de már 1960-ban magára vonta a cenzúra figyelmét. Modernista kísérletei miatt gyanú övezte. 1968-as Credója után elnémult, hogy régizenei tanulmányokban mélyedjen el. 1976-ban lépett színre harangkongást idéző tintinnabuli stílusával, amelynek megdöbbentő egyszerűsége és vallási üzenete heves kritikai támadásokhoz, majd 1980-ban bekövetkezett emigrációjához vezetett. Zenéje az új európai keresztény identitáskeresés foglalatává vált. A kezdeti avantgárd kísérleteket nem számítva, Pärt fő törekvéseiként a modern ember szorongásos léthelyzetének, istenhiányának látleleteit találjuk az egyik vonulatban, míg a másik oldalon a kinyilatkoztatott vallásosság fegyelmezett élményének, a kontemplatív lelkiségnek döbbenetes erejű megfogalmazásaival találkozunk. Ünnepi válogatásunk élén Pärt 1963-ban, akadémista korában szerzett kísérletező műve, a Polifonikus, 1. szimfónia szólal meg. Ihletői egyfelől Bach prelűdjei és kánonjai, másfelől Bartók és Sosztakovics élménye, valamint a dodekafónia tonális kísérletei voltak. Mindez egy bizarr, elidegenedett világ érzékletes kifejezőjévé válik, amelyben a hegedűszóló drámaian festi az ember kiúttalanságát, biztonságkeresését és felőrlődését az arctalan hatalmak csapásai alatt. Az Észt Nemzeti Szimfonikus Zenekar élén Paarvo Järvi.
3. Pärt első szimfóniája után következzék 2004-ben, IX. századi gregorián tónusra komponált békeima: Da pacem Domine. A Hilliard Együttes énekel.
