1. Az idén 80 esztendős Arvo Pärt, korunk profetikus zeneszerzője a liturgikus gyökerekhez való visszatérésben fedezte föl a zene spirituális tartalmainak forrását. Az 1977-ben, Észtországban komponált Fratres újszerű példáját adja a komponista harangzúgástól ihletett, tintinnabuli stílusának – vonós hangszereken. Talán csak Giottónak vagy Rosselininek sikerült olyan találóan érzékeltetnie a Szent Ferenc-i lelkületet, mint Pärtnek ebben a szelíd és békés regében, mintegy a madaraknak prédikáló Szent Ferencet megfestő, zenei példázatban, amelynek hegedűszólója éppoly naivan és ártatlanul lebeg, akár az assisi szent szavai. A szólót Gil Shaham játssza, a Göteborfi Szimfonikusok élén Neeme Järvi.
2. Szent Ferenc és Szent Miklós – Arvo Pärt zenei és lelki világában a kereszténység két világa egyetemes, „katolikhosz” egészet alkot. Basszusában el nem hangzott kondulások visszhangjaival, aranyfüst transzcendens izzásában énekli meg az ortodox Szent Miklós-liturgia himnuszait a Triodion című kompozíció. Pärt ismét a liturgikus szokásrendre támaszkodik: a bevezető doxológia szekundlépései az isteni személyeket szimbolizálják. A Polyphony együttes élén Stephen Layton.
