A vasárnap muzsikusa

1. Köszöntjük kedves hallgatóinkat! A vasárnap muzsikusa ma ismét a 75 éve született, világhírű magyar basszista, Gregor József. Noha a művészt elsősorban a buffó operaszerepek világklasszisaként tartották számon itthon és szerte a nagyvilágban, Gregor József felejthetetlen alakításokat nyújtott tragikus, tépelődő vagy fájdalomteljes szerepekben is. Ami pedig a műfajok sokszínűségét illeti: az olasz vígoperák mellett romantikus nagyoperák szerepeiben éppúgy remekelt, mint Mozart és Rossini színpadán vagy barokk intermezzók megszólaltatásakor. Nem is szólva oratórium-énekesi működéséről, amelynek palettája a barokktól a kortárs szerzőkig sorakoztatta föl a műfaj alkotásait. Ma egy barokk oratóriumban, Alessandro Scarlatti La Giuditta, azaz Judit című alkotásában hallhatjuk. A bibliai történetben Gregor József a főpap fontos szerepét énekli azon a felvételen, amelyet a Capella Savaria együttese készített Nicholas McGegan vezetésével, a címszerepben Zádori Máriával, Oziás szerepében Gémes Katalinnal, Holofernészként Drew Minterrel, a kapitány szólamában pedig Guy de Meyjel. A Holofernészt legyőző Judit története egyike a barokk legkedveltebb ószövetségi eseményeinek. Maga Scarlatti kétszer is oratóriummá formálta, de így tett Vivaldi is, sőt a képzőművészetben is gyakorta felbukkan. Több mint valószínű, hogy a teátrális vonzalmairól ismert barokk művészet nem csupán a népét megmentő hősnő üdvtörténeti alakját szemlélte nagy tetszéssel. Legalább ennyire csábítóan hatott szerzőkre és publikumra a történet krimiszerű csúcspontja: Holofernész fejének levágása. No és a rettenthetetlen vezér elkápráztatása a szép özvegy hamis szerelmi közeledése által. Az 1600-as és az 1700-as évek fordulóján, amikor az efféle sikamlós témák miatt olykor még az operaházak kapujára is lakat került, külön műfajt képviseltek az úgynevezett erotico, azaz szerelmes témájú oratóriumok. Az opera tilalmát kijátszó kegyes csalás olyannyira bevett szokás volt, hogy Scarlatti művéhez, amelyet 1693-ban, Nápolyban hallhatott először a nagyérdemű, maga Pamphili bíboros, a komponista római pártfogója írt szövegkönyvet a Szentírás alapján. Az isteni küldetésben járó Judit történetében megbúvó drámai töltet – a nép izgatottságának és Holofernész elgyöngülésének – érzékeltetése, tehát a történet élettel való megtöltése a zeneszerzőre hárult. Scarlatti derekasan meg is felelt az elvárásoknak: zenéje évszázadokra irányt szabott mind az oratórium, mind pedig az opera fejlődésének. Az oratórium első részében a fenyegetett nép panaszairól hallunk. Ebben a szorongattatásban lép színre Judit, aki Istenbe vetett hittel ajánlja föl, hogy Holofernész táborába megy, és a vezér bizalmába férkőzik.

2. Miután a kapitány figyelmeztette Holofernészt, hogy a zsidó Betulián csak akkor arathat győzelmet, ha ez megfelel Isten akaratának, színre lép a káprázatos özvegy, aki a szépség és a hízelgés gyöngéd eszközeivel lefegyverzi a győzhetetlen hírben álló hőst. A zsidók közben fogságba vetik Holofernész kapitányát. Tőle tudják meg, hogy Judit már az asszír táborban van.

3. Hajnalodik. Betulia lakosai fohászkodva várják, milyen véget ért Judit küldetése. Azt latolgatják, hogy békeköveteket menesztenek az asszír vezérhez. Már-már elbizonytalanodnak Izrael Istenének szilárd hitében, amikor Judit, a diadalmas szabadító visszatér a győzelem hírével. Jellemző Scarlatti érzékenységére, hogy hősi hangvétel helyett vallásos, áhitatteli tónusban komponálja meg Judit szólamát. Az oratórium a hála és az öröm kórusában csúcsosodik ki.