1-3. Jean-Pierre Rampal fuvolaművész ma esti műsorát nem csupán az teszi különlegessé, hogy a velencei barokk mester legavatottabb előadói, a Velencei Szólisták társaságában játssza a „Vörös Pap”, Vivaldi fuvolaversenyeit, de a helyszín is. A Claudio Scimone vezényletével rögzített fölvételek a velencei Szent György szigetén készültek 1966-ban. A ma fölhangzó három koncert Vivaldi 1729-ben megjelent opus 10-es ciklusának első három szerzeménye. A hat harántfuvola-versenyt tartalmazó kötet címlapja büszkén hirdeti, hogy komponistájuk „Antonio Vivaldi hegedűművész, a kegyes árvaház zenemestere Velence városában, és őfelsége Fülöp hessen-darmstadti herceg udvari karmestere,” Ez utóbbi posztot Vivaldi 1718 óta tölti be a herceg mantovai udvartartásában. Ez idő szerint Vivaldi északi utazásokat tesz: megfordul Bécsben, és föltehetőleg Drezdában, Münchenben valamint Amszterdamban is. A kötet első három versenyműve külön címet is kapott, a barokk imitatív hajlama iránt hódolva. Hisz mindhárom afféle zsánerkép – hangokból. Az F-dúr koncert a Tengeri vihar címet viseli.
4-9. Vivaldi következő fuvolaversenye némiképp formabontó abból a szempontból, hogy a concertók hármas tagolását hat tételre váltja, de oly módon, hogy a hat tétel voltaképp egyetlen fantáziafüzérré kapcsolódik össze. Két sejtelmes átkötő szakasznak Vivaldi külön nevet is adott: látomás és álom. A filmszerű g-moll verseny maga pedig Az éjszaka címet kapta.
10-12. Végezetül a harmadik, D-dúr fuvolakoncert hangzik el, amely virtuóz szólójában a tengelice énekét idézi – ez is a versenymű címe.
