Zenei kincsestár

1-6. A Zenei Kincsestárban egy különleges hangszer-összeállításra: hegedűre, brácsára és fuvolára szerzett szerenádot hallunk a Stuttgarti Kamaraegyüttes előadásában. A mű a 25-ös opusszámot viseli, és nem szerzője legjellemzőbb alkotásai közt tartja számon a zenetörténet. A komponista ugyanis Beethoven, aki nem elsősorban az efféle, kifinomult és tapintatos kamaramuzsikák szerzőjeként vívta ki a forradalmi stílusteremtő, a zenei hérosz jelzőket. Annál is inkább érdekes, ha szembesülhetünk vele, mennyire ismerte Beethoven korának társasági zenéjét. Ez az üde és kedves szerenád – más néven divertimento – 1797-ben keletkezett, ám szerzője a vonóstrióra szerzett szerenád és a Tavaszi szonáta sikere után, átdolgozva tárta csak a világ elé. A brácsajátékos szerző hű marad az ünnepi divertimentók szokásrendjéhez, amennyiben indulószerű bevezetéssel, menüettel vagy éppen a Dreher nevű, 3/8-os lejtésű népi tánccal teremt vérbeli nyáresti hangulatot.