Zenei kincsestár

1-2. Francia fúvósötösök a Francia Fúvósötös előadásában. Zenei Kincsestárban két huszadik századi fúvós kamaradarab hangzik föl. Az előadói apparátus – fuvola, oboa, klarinét, kürt és fagott ötöse – a reneszánsz fúvószenébe ereszti gyökereit. A fafúvós hangszerek technikai fejlődése persze minden időben lépést tartott a zenei formák finomodásával: a fúvósötös, más szóval fúvóskvintett műfaja a bécsi klasszikában nyerte el végső arányait. A késő romantika és a modernitás ezt a formát igyekszik megtölteni a kor szellemiségét kifejező, friss tartalmakkal. S hogy miféle üzenetet közvetíthet ez az évszázados műfaj zaklatott és dúlt korunkban, amikor nemcsak a körülöttünk lévő világ, de a zene funkciója is alaposan megváltozott? A ma este bemutatkozó két francia komponista kísérletező darabja egy-egy sajátságos válasz erre a kérdésre. Mindkettő jellegzetesen huszadik századi élményanyagot fogalmaz meg fúvósokon. Az 1905 és 1974 között élt André Jolivet a lét nyomasztó és talányos kiismerhetetlenségét, de a töredékeire hullott világ zűrzavarát is szóhoz juttatja Szerenádjában, amelynek első két tételét, a Cantilénát és a Caprice-t, azaz Szeszélyt halljuk.

3-6. André Jolivet honfi- és kortársa, az 1912 és 1997 között élt Jean Francaix most következő szerzeménye humorral, felülemelkedéssel nyugtázza egy sok tekintetben megmagyarázhatatlan korszak frivol összképét. Francaix 1. fúvósötösének talán épp ez a játékosság kölcsönöz sajátos bájt.