Életre-való

A várakozás idején furcsán viselkedik az ember. Amikor kisgyerekekkel utazunk, indulás után már 5-10 perccel már el is hangzik a kérdés: „Mikor érünk oda?” Minél kisebb egy gyerek, annál többször kérdezi meg, hogy „mikor”. A pályaudvarok várótermeiben is különféle magatartásformákat figyelhetünk meg. Vannak türelmetlenek, akik azt szeretnék, ha sietne, azaz a kiírt időpontnál korábban érkezne vonat, és vannak olyanok, akik még várnak valakire szeretteik közül, így azt szeretnék, ha a vonat kicsit késne, hogy mások is elérhessék. Isten nem siet, és nem késik. Advent várakozása lehetőséget teremt arra, hogy elgondolkozzunk az öröknek hirdetett esemény mai aktualitásán. Nemcsak Jézus születésére való emlékezésre, hanem Krisztus következő eljövetelére való várakozásra is. Két advent között élünk. Hogyan várakozunk? Valóban erre várunk? Ezeket a kérdéseket tettem fel a székesfehérvári cursillo férfiközösség tagjainak, akik húsvér emberek, férjek, szülők vagyis családapák, akik ki tudtak lépni a hétköznapokból, a munka világából, hogy megéljék az adventi várakozás valódiságát.