Zenei kincsestár

1-3. Kedves Hallgatóink! A Zenei Kincsestárban andalító nápolyi melódiák szólalnak meg a
legkiválóbb operaénekesek felvételeiről. A nápolyi dal, amely évszázadok régmúltjába
ereszti gyökereit, maga is az olasz operában bontotta ki költőiségének teljes pompáját. Az
érzések közvetlensége és az olasz lélek zeneisége teszi oly népszerűvé mindmáig. Az első
három dalt Giuseppe di Stefano szólaltatja meg. Kettőt Ernesto de Curtis szerzett, a
harmadik Enrico Cannio műve, mindketten az 1800-as évek végén és az 1900-as évek első
felében alkottak. Curtis két dala egy-egy költői románc a távoli kedveshez, Cannio dalában
pedig egy első világháborús katona gondol szerelmesére a lövészárokban. A Londoni Új
Szimfonikus Zenekar élén Iller Pattacini.
4-6. Giuseppe di Stefano most Luciano Pavarottinak adja át a nápolyi dalok évszázados
stafétáját. Az O sole mio-ról kevesen tudják, hogy Eduardo di Capua szerzeménye. A
hagyomány szerint komponistája egy fagyos moszkvai utazáson írta, gyötrő honvágyának
ösztönzésére. Az Olasz Nemzeti Filharmonikusokkal halljuk, Giancarlo Chiaramello
vezényletével. Ezután a nem kevésbé népszerű Funiculi, funiculá, Luigi Denza a Vezúvra vezető
út avatására szerzett tarantellája hangzik föl, majd Ernesto de Curtis ariettája: Non ti scordar di
me. A Bolognai Színház Ének-és Zenekarának élén Anton Guadagno és Henry Mancini.
7-9. Az utolsó három nápolyi dalt José Carrerastól halljuk az Angol Kamarazenekarral, Enrique
Garcia Asensio illetve Edoardo Muller vezényletével. Rossini La Danzája után két Tosti-dal
szólal meg: a Malia és az Ideale.