Zenei kincsestár

1-3. Köszöntjük Kedves Hallgatóinkat a Zenei Kincsestár régizenei félórájában! Két Bach-concertót játszunk le Glenn Gould és a Columbia Szimfonikus Zenekar felvételéről, Vladimir Golschmann vezényletével. Bach billentyűsversenyeit időnként zongora-, máskor csembalóversenyek formájában szólaltatják meg, de akad köztük, amely hegedűverseny, mi több, oboakoncert alakjában is ismeretes. Susan Kagan Bach-kutató szerint „Bachot nagyban befolyásolta Vivaldi, átdolgozta illetve átírta számos művét, és átvette formáit, kiszélesítve és gazdagítva őket a maga kontinentális stílusokat és technikákat ötvöző módján: a német többszólamúsággal, a francia táncokkal és a túláradó olasz dallamossággal. … Bach mestere volt művei átdolgozásának és átalakításának, például hét csembalóversenye korábban hegedűverseny volt és számos kamara illetve zenekari tétele felbukkan lipcsei kantátáiban.” A szólóhangszer kiválasztásának illetve változatásának részint praktikus, részint zenei oka volt. Amikor nagyobb helyiségben – például a híres Zimmermann kávéház zenei akadémiáin – szólaltak meg, Bach előnyben részesítette az ércesebb hangú csembalót. Máskor a puhább fortepiano vagy a hajlékonyabb hegedű mutatkozott alkalmasabbnak. Albert Schweitzer mindenesetre úgy tartotta, hogy Bach billentyűsversenyei akkor bontják ki szépségüket, ha a zongorista a hegedű daloló cantilénáit tekinti példaképének. Glenn Gould pedig, aki számos ellenérzést táplált a zongoraverseny műfajával szemben, Bach concertóit amiatt tekintette kivételnek, mivel ezekben a szóló és a zenekari szólamok távolról sem versengenek, sokkal inkább egybefonódva, közösen bontják ki a témákat. Elsőként a 4., A-dúr koncert hangzik föl, jegyzékszáma 1055.
4-6. Következzék az 5., f-moll Bach-koncert, jegyzékszáma 1056.