Akvarell

Egyetlen tétje volt életemnek: lehet-e ellenséges közegben, magyar- és emberellenes korban szembeszállni a sötétség erőivel és felmutatni a lélek fényét. Lehet-e képeimmel, könyveimmel, filmjeimmel valami vigasztalót mondani – mint ahogy a zene megvigasztal –, lehet-e művészettel imádkozni?"Ezeket a kérdéseket teszi fel fotográfiáival és filmjeivel is Olasz Ferenc fotóművész, filmrendező és válaszol is rájuk időről időre, mint ahogyan most is "Te Deum" című életmű kiállításával a Pesti Vigadóban. A Zala megyei Alsópáhokról származó Olasz Ferenc saját megfogalmazása szerint hályogkovács módjára kezdett fényképezni szülőfalujában. Középiskolai tanárként Pápán és Zircen is tanított, majd a Magyar Televízióban 1970 szeptemberétől asszisztensként, szerkesztőként, majd rendezőként dolgozott 2002-ig. Első filmjét a református temetők sírjeleiről forgatta, az elmúlt évtizedekben több mint száz filmet, 12 fotóalbumot készített, és több mint hetven kiállításon mutatta be fotográfiáit a Vigadó Galériától Krakkóig, Alsópáhoktól Rómáig. Valamennyiünket gazdagító munkásságát Magyar Művészetért díjjal, Balázs Béla díjjal és Magyar Örökség díjjal ismerték el, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének kitüntetettje, Alsópáhok díszpolgára, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Olasz Ferenc legutóbbi kötete a "Passió" a kálváriákat, azok Kárpát-medencei megjelenését mutatja be. Ahogyan az album fülszövegében Kovács Klára, a művész alkotótársa, a fotók mellett közölt szövegek válogatója írja: „helye a Kereszt alatt jelöltetett ki. Annak fénykörében tölti életét, az határozza meg művészetét és mindennapjait. Országjárásai, képeinek ezrei tanúskodnak arról, hogy a kijelölt úton halad, immár hetven esztendeje.”Erről a kijelölt útról és Te Deum című életmű-kiállításáról is beszélgetünk Olasz Ferenccel. (fotó:MMA)