A föld sója

Kaszap István születésének 100. évfordulója rendkívüli esemény volt a Székesfehérvári Egyházmegye életében. A számos zarándokot vonzó emlékmise keretében bejelentésre került, hogy a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság döntése alapján, a nemzeti sírkertbe sorolta Kaszap István jezsuita novícius nyughelyét. Az ünnepségen a szentéletű kispap életútját méltatták, aki Istennek adott életével ma is példakép a fiataloknak és minden korosztálynak. Hitből fakadó akaraterejével nemcsak kiemelkedő teljesítményre volt képes, hanem a szenvedést is vállalni tudta. Rövid életében megvalósította, amit Isten elgondolt róla. Kaszap István halála után életszentségének híre nagyon hamar elterjedt. A székesfehérvári püspök kezdeményezésére megkezdődött a boldoggá- és szentté avatási eljárás, aminek egy része 1947-ig le is zajlott, a politikai helyzet alakulása miatt azonban félbeszakadt. Kaszap István tisztelete továbbra is élő maradt az egyházmegyében és azon túl is; a Prohászka templom mellett található sírját körülveszik a köszönő és hálaadó táblák. 1991-ben adódott lehetőség arra, hogy a kiegészítő egyházmegyei eljárásokat lefolytassák, melyek érvényességét a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja 1994. november 18-án kiadott határozatával elismerte. Az ünnepségről Berta Kata készített összeállítást.