Kacsó Sándor: Úrnapja

A most következő novella szerzője, Kacsó Sándor író, lapszerkesztő, műfordító, kritikus 1901-ben Mikházán született. Kolozsvári egyetemi évei alatt kezdi publikálni első írásait a Lobogóban, majd a Pásztortűzben.Tagja lesz a Benedek Elek vezette "székely írócsoportnak", és Tamási Áronnal együtt szerepel az 1923-ban megjelent Tizenegyek című antológiában.
1938-tól 1940-ig szerkeszti a Brassói Lapokat, s ennek betiltása után elindítja az Erdélyi Gazdát.
A negyvenes években megjárja a fasiszta román hatalom börtöneit.
1947-től a Romániai Magyar Szó első embere. Baloldali meggyőződése mellett is érzékenyen ír az erdélyi magyarság nemzeti és társadalmi elnyomatásáról.
Legismertebb művei a Vakvágányon és a Lélekvesztőn című regények, a "Nagy idő" és az "Utoljára még megkapaszkodunk" novellás gyüjtemények és a dokumentum jellegű önéletrajzi trilógia, melynek kötetei: Virág alatt, iszap fölött, Fogy a virág gyűl az iszap, Nehézszagú iszap fölött.
Akik ismerték, rendkívül tiszta embernek tartották. 1984-ben, a legrosszabb Ceaucescu- időkben éri a halál.
Barátai, ismerősei visszaemlékezese szerint utolsó éveiben nehéz lelki gyötrelmeket viselt és igen sokat sírt, mélyen átélve e kurzus okozta szenvedéseket.
A most következő történet meg nem nevezett főhőse Márton Áron püspök, akit Kacsó Sándor egyéb írásaiban is különös tisztelettel övezett.