1. Kedves Hallgatóink! A Zenei Kincsestárban a romantika egyik sajátságos műfajának, a szimfonikus zenekari nyitánynak két remekét hallgatjuk meg. A nyitány, amely az operát bevezető zenekari előjátékból vált többé-kevésbé önálló műfajjá, ekkoriban szinte a szimfonikus költemény egyik válfajaként jelenik meg a koncertdobogón. A romantika összművészeti érdeklődésére igen jellemző, hogy a komponisták előszeretettel fordulnak költői előképekhez, hogy hangszeres zenéjükkel egy-egy hős alakját vagy történelmi tabló jeleneteit keltsék életre. Így aztán a romantikus nyitány keretei jócskán túlnőnek a színpadi előzene formai követelményein, számos esetben saját utat járnak be, függetlenül attól, hogy tartozik-e hozzájuk opera vagy szimfonikus költemény. Ma egy igen ritkán hallható Schumann-szerzeménnyel, a Byron drámai költeményéhez szerzett Manfréd nyitányával indítjuk műsorunkat. Schumann 1849-ben írt színpadi kísérőzenét Byron verses drámájához, amely egy tragikus sorsú szicíliai király történetét mondja el melodramatikus stílusban: szöveg és zenei aláfestés váltogatásával. 1885-ben ugyanez a költemény Csajkovszkijt szimfónia szerzésére ihlette. A Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarát Carl Schuricht vezényli.
2. Schumann Manfréd-nyitánya után a zenetörténeti egyik legismertebb nyitányát, Beethoven 3. Leonóra-nyitányát halljuk a Ljubljanai Rádió Szimfonikusainak előadásában, Anton Nanut keze alatt. A Fidelióhoz szerzett négy nyitány közül ez a változat villant föl a legtöbbet az opera témáiból.
