Akvarell

Akárha egy meséből lépett volna ki a szó : Görbeország. Dombon túl, girbegurba utakon túl pajtán és veteményesen, szántóföldön és legeltetett tehénkéken, túl háborún, veszteségeken és örömökön, túl özvegységen, halálon, vigasztaláson és imádságon, túl spalettás kicsi ablakokon, billegő lábú hokedlin és mindent elnyelő súlyos komódokon túl - valahol Magyarországon. És mindez egy fiatal lány fotográfiáin, aki megtalálta és feltalálta Görbeországot benne az utolsó csepp erejéig kötelességtudó és a rábízottakról gondoskodó Rózsi nénit még a léten innen épphogy csak.. és még épp jókor . A legszebb portré- és dokumentarista fotográfiai hagyományok folytatásaként. Ahol a jelenlét csendes, a képek meg muzsikálnak .
Nagyon lehet szeretni Mohos Zsófia fotográfiáit. Nagyon jó tudni, hogy a Z és Y generációnak nem fülbe zenét tömött, telefonba és tabletbe temetkezett, mindent kizáró, saját világába belezáruló tagjai vannak, hanem figyelmesek, együttérzők, segítőkészek, türelmesek is. Sokakat szíven ütnek ezek a képek. Az egyik korosztály fájón látja viszont saját szüleit, nagyszüleit. De vajon a fiatalabbak, a fiatalok mit látnak benne ? Hol van Görbeország ? Hol Rózsi néni, aki életének részleteit oly szívesen osztotta meg a gyógytornásszal ? Erről is beszélgettünk Mohos Zsófiával, akinek képei ritkán tapasztalt elementáris tetszést arattak a Szeretlek Magyarország.hu -és az egyébként gyakran szidott internetnek hála. ( fotó: Mohos Zsófia)