1-4. Kedves hallgatóink! Yehudi Menuhin centenáriumán ma elsőként a Kentner Lajossal, 1951-ben lemezre vett Bach-szonátaciklusról játsszuk le a h-moll szonátát, jegyzékszáma 1014. Menuhin így vall Bach muzsikájáról: „Úgy érezzük, Bach zenei struktúráit a világmindenség őserői határozzák meg – csaknem ugyanúgy, mint a Föld arculatát, amit az elemek és a hőmérsékletek küzdelme formált. Számomra Bach testesíti meg azt az eszményt, amely felé évszázadokon át törekedett az európai zene.”
5-7. A most következő versenymű, Mozart G-dúr koncertje annál is inkább érdekes, mivel sorozatunkban nemrégiben bemutattuk Menuhin maga vezényelte változatát a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról. A hamarosan fölhangzó, muzeális változatot 1935-ben rögzítették a 19 éves művész és a Párizsi Szimfonikusok hangversenyén, a karmesteri pulpituson pedig Menuhin mestere, George Enescu állt. Menuhin így emlékszik vissza Enescu magyarázataira Mozart muzsikája kapcsán: „Tanárom, Enescu Mozart muzsikáját egy működő vulkán lejtőin mosolygó szőlőskertekhez hasonlította. Mozart ugyanis a gyötrődő szívhez szól, a lehető legsimulékonyabb hangon.”
