Pompa, fény, elegancia, méltóság és ünnep. Egy héttel ezelőtt ezekkel a kifejezésekkel jellemeztük az angol barokk legnagyobb muzsikusa, Georg Friedrich Händel zenéjét. A Zenei Kincsestárban hamarosan fölhangzó, felejthetetlen Händel-szerzemény a komponista műveinek újabb jellemzőjére irányítja figyelmünk. Ez pedig a megragadó, letisztult formába öntött érzelmesség. A Xerxes című Händel-opera híres Largója egyike a zeneirodalom legemelkedettebb tételeinek, akár áriaként, akár zenekari átiratban szólal meg. Most az előbbire hallunk példát a Consortium Salzburg felvételén.
Händel kamarazenéjét kissé elfeledtetik az utókorral nagyszabású operái és oratóriumai. Pedig elsőrangú zenei örömforrások, ráadásul a londoni polgári házimuzsikálás korai példái. Rudolf Fischer, Werner Riessmann és Edelgard Walch a hegedűre, oboára és kíséretre írt c-moll triószonátát játsszák Händel 2. opuszából.
A kakukk és a csalogány. Madárhangokat imitáló szólamai okán ezt az alcímet viseli Händel 13., F-dúr orgonaversenye. Előadják: Johann Biber és a Müncheni Kamarazenekar, Georg Hlinka vezényletével.
