A Zenei Kincsestárban egy pompás Mozart-szimfónia, az 504-es Köchel-számú, Prágai néven ismert, D-dúr szerzemény szólal meg Solti György és a Londoni Szimfonikusok remek fölvételéről. Amikor Bécs mindinkább bezárta szívét Mozart előtt, Prága ekkor emelte pajzsra a Don Giovanni komponistáját. Meglehet, az eseményekért épp a sevillai szédelgő hibáztatható. Míg az arisztokratikus Bécs találva érezhette magát amiatt, hogy a Figaro társadalomkritikája után Mozart és Da Ponte újabb főurat küldött pokolra, a szabadabb szellemű cseh koronázóváros valósággal karneváli ünneppel fogadta a zeneszerzőt, amikor csak ott vendégeskedett. Mozart pedig részint ezzel a szimfóniával állított örök emléket a prágai diadaloknak. Érdemes megfigyelni, milyen magaslatokra jutott a fiatalkori, olaszos D-dúr szimfóniák óta. Ha ott az ég nyári kékjét idézi elénk ez a derűs hangnem, 38. szimfóniájában Mozart valósággal kozmikus arányokkal játszadozik. A felvétel Londonban készült, 1951-ben.
