Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban ritkán hallható, virtuóz remekműveket hallhatunk szóló hegedűn. Komponistájuk az 1858 és 1931 között élt, belga Eugéne Ysaye. Lehetséges-e vajon Bach és Paganini után eredeti bravúrdarabokat komponálni úgy, hogy a bámulatos technikai követelmények izgalmas zenei gondolatokkal társulhassanak? Ysaye szólószonátáinak hallatán az az érzésünk, hogy a hegedűvirtuóz zeneszerző ezt a kérdést tehette föl magának, és a válasz: igen. Ysaye szonátái, miközben alkalmat adnak a játékos felkészültségének megcsillogtatására, érdekfeszítő és elgondolkodtató zenei eszmefuttatások is, amelyekben a romantika utáni nemzedék egész identitáskeresése megfogalmazódik. Mi több: a komponista bravúrosan és humorral a nagy elődök által lefektetett alapokat is megidézi. Első, g-moll szonátájában például Bach szólópartitáit. A mű ajánlása a magyar Szigeti Józsefnek szólt, akinek Bach-estje lenyűgözte a minden idők egyik legnagyobb hegedűvirtuózaként emlegetett Ysaye-t. Most Frank Peter Zimmermann játssza.
Ysaye második, a-moll balladája újabb rejtjeles üzenetet tartogat a hallgatónak: nem elég, hogy bevezető hangjaiban pontosan idézi Bachot, de a következő ütemekben ehhez társul a Dies Irae gregorián himnusza is, amely a négy tételen keresztül újra és újra felbukkan, bámulatos variánsok formájában.