Yehudi Menuhin születésének centenáriumán ma a hegedű irodalmának két elragadó gyöngyszemét játsszuk le a művész előadásában. Elsőként Johann Sebastian Bach 3., E-dúr hegedű-zongoraszonátáját Kentner Lajos közreműködésével. A Bach-szonáták – és lényegében a hegedű-zongoraszonáta műfajának – születése annak köszönhető, hogy a kötheni udvarba szegődő Bach igyekezett megfelelni munkáltatója, Lipót herceg igényeinek, aki hegedűn, gambán és csembalón is játszott, továbbá szép basszus énekhanggal büszkélkedhetett. 18 tagot számláló udvari zenekara ugyancsak alkalmat teremtett a legkülönfélébb műfajú szerzemények bemutatására. Bach, akinek gondolkodását elsősorban billentyűs szemlélete határozta meg, voltaképpen triókat alkotott a két hangszerre: a billentyűs – eredetileg csembaló – saját melodikus szólama mellett az obligát kíséretet is játssza, ehhez társul a hegedű dallama, amely immár nem merő ékítmény, hanem a zongora dallamszólamával egyenrangú.
Bach 3., E-dúr szonátáját követően hallgassuk meg Mozart elragadó Sinfonia concertantéját. Hangneme Esz-dúr, a Köchel-jegyzék 364-es számát viseli, és a jelen felvételen Rudolf Barshai játssza a brácsaszólót Yehudi Menuhin hegedűje mellett. Közreműködik a Bathi Fesztiválzenekar.
