Akvarell

A kolozsvári Házsongárd Európa egyik legrégebbi temetője, amelynek alaphangulatát a terméskő és márványfaragványok határozzák meg, a temetkezési szokások sírjeleket, szimbólumokat, gyönyörű búcsúverseket, címereket hagytak az utókorra felekezeti és korstílusok kavalkádjában. A panteon Kolozsvár sokszínű lakosságának hű tükre, gazdagságát és utókorra hagyott díszes kriptáit az 1790-ben ideköltöző erdélyi Főkormányszéknek köszönhette. Tisztviselői és főnemesei, majd a tudományegyetem nyitásával tudós nagyságai itt emelik gazdagon díszített családi sírboltjaikat, melyek aztán a XIX. század messze földön híres temetőjévé emelik Házsongárdot.A magyar művelődéstörténet nagyjainak nyughelyeként páratlan értékű: itt nyugszik Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János és Dsida Jenő és még sokan mások. A páratlan szépségű és értékű síremlékek megóvására hívja fel a figyelmet az a kutatás és az a két kötet, amelyről a mai Akvarellben beszélgetünk ismét.