Jegyzet

Jávor Béla: Adventus Domini


Elmúlt megint egy év, egy egyházi év. Holnapután advent első vasárnapja, mához egy hónapra Karácsony szent ünnepe. Adventi koszorú fenyőágakkal, négy gyertya. Mindez szent áhítatba illeszkedik, készülődés az ünnepre.

Adventus Domini, az Úr eljövetelének várása. Gyerekkoromban, ha megkérdezték, melyik a legnagyobb egyházi ünnep, pillanatnyi gondolkodás után vágtam rá, a Karácsony. Pedig mint tudjuk, ez nem igaz, hanem a Húsvét, a megváltás ünnepe. Mégis, szívünkhöz legközelebb áll a kisded születése, mert megfogható, mert mindannyian megszülettünk, mi magunk is, gyerekeink is, unokáink is.

Mindegyik unokámat megkérdeztem a keresztelőjén, most még biztosan emlékszel rá, most mondd el a jelszót, amit rád bíztak odafent, most még tudhatod, mondd el a titkot. Honnan jöttél, mi volt ott, ahol még két hete voltál? Hátha valamelyik még emlékszik rá, de mindegyik hallgatott, s mire évek múltán elkezdtek beszélni, egyik sem emlékezett a titokra. Ahogy én sem és senki sem.

Várjuk a gyermeket, aki majd megváltja a világot. A gyermeket, aki maga a lehetőség, aki majd harminc év múlva Mester lesz, csodákat tesz, szamárháton érkezik Jeruzsálembe, hogy életét adja értünk. Várakozunk, hisz milyen jó várakozni arra, ami jó. Ilyenkor lassan telnek az órák, de miért is siessünk. A várakozás maga a jó, néha jobb is, mint a beteljesülés, mert, ami beteljesült annak egyszerre vége is lett. De várakozni is csak úgy jó, ha biztosak vagyunk, hogy amire várunk, az beteljesedik.

Karácsony ilyen, a Jézuska, ahogy gyermekkorunkban szólítottuk, biztos meg fog születni karácsony éjszakáján, kérdés csak az, hogy mit kezdünk vele. Fel leszünk-e készülve, hogy elhiggyük, alig harminchárom év és meg fogja váltani ezt a nyomorult világot. És ez csak rajtunk múlik, mert ebben hinni kell, de hinni nehéz. Különösen a mai világ ismeretében.

Hisz még erre a szent ünnepre is ráül a pénz, karácsony ünnepe mára nem családi, meghitt ünnep, hanem merkantilista üzletté vált. Karácsony mára adás és vevés, hisz a szekuláris világ e bensőséges, lelki ünnepből bizniszt csinált. Vasárnap kezdődik advent, de már három hete Budapest ismert terein állnak a bódék, működik az üzlet, a kereskedelem, karácsony ünnepe ürügy lett, ki tud, minél többet eladni e szent ünnep neve alatt. Már adventi kivilágítás fényeskedik városaink utcáin, pedig még nincs is ádvent, kufárok hada sajátítja ki az ünnepet.

Jézus és Mária üzleti biodíszlet lett, akárcsak az ökör és a szamár, az angyalok jól festenek a pásztorok mögött, a történet eladható s a gyermek Jézus még nem tud kötélből ostort fonni, hogy kiűzze ezeket a kufárokat, akik megszentségtelenítik születése ünnepét.

Mert milliókat akarnak keresni azok, akiknek Jézus egyenlő a húsvéti nyúllal, csodálom, hogy még a húsvéti nyuszik mintájára nem készülnek olcsó tejcsokoládéból húsvéti Kisjézusok, de warte nur balde, nemsokára ez is be fog következni.

Az idén elhunyt Andrzej Wajda egyik legszebb filmjének címe volt: Minden eladó, s ez sajnos igaz. Ráült az üzlet a szakrálisra, pedig, milyen jó lenne, ha összebeszélnénk, s nem vennénk semmit, csak főznénk a családunknak egy jó kocsonyát, egy vöröslő halászlevet vagy pár rúd kedves bejglit s a karácsonyfa alatt nem tárgyak lennének, hanem családtagjaink, barátaink iránti szeretetünk.

A csendes éj már rég nem szentséges éj és már nem az angyal jön le hozzánk, hanem a multi, hogy karácsony ürügyén megint ránk sózzon valamit.

Krisztus közel kétezer éve megváltotta ezt a világot. Az Atya feláldozta egyszülött fiát értünk. Látszik ez ma ezen a világon?

Uram, nem v agyunk méltók, hogy hajlékunkba jöjj, csak egy szóval mondd és meggyógyul a mi lelkünk.

S ha itt a szó, van, aki még meghallja?