A Zenei Kincsestárban ritkán hallható francia barokk muzsikát mutatunk be a XVIII. századból. Az első szerzemény komponistája az 1676 és 1749 között élt Louis-Nicolas Clérambault. Melodrámájának címadó hőse az európai költészet jelképes alakja, Orfeusz. Orfeusz – az olasz változatokban Orfeo, franciásan Orphée – halott kedvese, Eurüdiké keresésére indul az alvilágba. Szerelmének és fájdalmának lantjával ad hangot, és esengése megindítja a halál birodalmának őrzőit is: Eurüdiké visszatérhet a földi világba Orfeusz lépteit követve. Csakhogy egy feltétellel: ha Orfeusz nem pillant vissza föltámadt hitvesére. Mígnem az utolsó pillanatban a költő képtelen tovább uralkodni szerelmén. Hátratekint, és Eurüdiké ebben a pillanatban örökre a halál birodalmába süllyed. A történet mély szimbolikus mondanivalót hordoz: a költő, a művész a lemondás, az aszkézis, érzéseinek szigorú fegyelmezése árán kerekedhet az élet és a halál erőinek fölébe. A mű csakis lemondás, az alkotó érzelmeinek legyőzése árán kelhet életre. Nem véletlen, hogy Orfeusz mítosza számos színpadi szerzőt és komponistát megragadott: az opera történetének nyitólapjától, Monteverdi Orfeuszától Haydn operáján keresztül Rilke orfeuszi szonettjeiig. Clérambault főhősét Rachel Yakar kelti életre. A Kölni Musica Antiqua régizenei együttes élén Reinhard Goebel.
Reinhard Goebel és a Kölni Musica Antiqua együttese Orfeusz mítosza után egy témájában közeli szerzeményt szólaltat meg a francia aranykorból. Az 1790 és 1795 között élt Michel Corrette szerzeményének címe: A halál harangjátéka.
