A Zenei Kincsestárban elfeledett XVII. századi mesterek muzsikája hangzik föl. A reneszánsz és a barokk közötti átmenet együtt járt a hangszerek és a játéktechnika bámulatos fejlődésével. Így vált lehetségessé, hogy a hangszeres muzsikában addig ismeretlen műfajok egész sokasága bontakozott ki az énekhangot csupán kísérő vagy talpalávalót szolgáltató zeneművek helyén. Toccaták, sonaták, fantáziák és társaik nyújtottak lehetőséget arra, hogy a hangszerjátékos változatos formákban mutassa be tudását, fejezzen ki románcba illő érzelmeket a szavak használata nélkül vagy épp csillogtassa virtuozitását. Először a Romanesca együttes muzsikusaitól hallunk egy toccatát és egy sonatát. Szerzőik az 1580 és 1653 között élt, Róma-szerte ünnepelt Johann Hieronymus Kapsberger illetve az 1630 körül elhunyt, bresciai Giovanni Battista Fontana, akinek pontos életadatai nem, csupán néhány szerzeménye maradt az utókorra, annak a gyűjteménynek köszönhetően, amely a Gondviselés jóvoltából Fontata halála után 11 esztendővel nyomtatásban is megjelent.
A Romanesca muzsikusai után az Il Giardino Armonico régizenei együttes következik két korabarokk szerzeménnyel. Az első az 1594 és 1665 között élt Tarquino Merulától, a második a XVII. század elejének népszerű szerzőjétől, Dario Castellótól való.
