Jegyzet

Jávor Béla: Mindenki

Az elmúlt héten volt itt minden, országos bánat és országos öröm. Nem lesz budapesti olimpia, de lett Los Angeles-i Oscar díj.

Békés olimpiai reményeinket egy kezdetben jelentéktelennek minősült csoport akasztotta volna meg? Ezek a srácok népszavazást kezdeményeztek s ehhez gyűjtöttek aláírásokat. Persze nem rejtették véka alá céljukat sem, vonja vissza Budapest a pályázatát. Ehhez összegyűjtöttek 138.000 szükséges aláírás helyett 266.000-t. Nem volt kétséges, hogy ha levesszük az érvénytelen aláírásokat, akkor is marad elég. Mit tett a kormány? Rábírta a főváros vezetését, hogy lépjen vissza, s a főváros érthető módon vissza is lépett, hiszen állami támogatás nélkül nem lehet olimpiát rendezni. A kormány, ahogy a jelentkezéskor, most sem volt kíváncsi a „nép” szándékára, noha a rendezés több 4-es metrónyi forintba került volna, tehát elég jelentősen érinti a költségvetést. Érthető módon a kormány nem szeretné, ha egy ilyen fontos kérdésben a nép megnyilvánulna, mert – bár ritkán érvényes nálunk egy népszavazás, kellő szavazó híján – a többségi döntés erősen kétségessé tenné a kormány tekintélyét és népszerűségét. Különösen, hogy ez a népszavazás csak a budapestieket szondázná, ahol különösen rosszul áll a kormány szénája. Hiszen a kormány inkább eltörölte a vasárnapi boltzárat is, csak, hogy ne legyen ott sem népszavazás.

Köztünk szólva én sem rajongok a népszavazásokért, alkotmányunk képviseleti demokráciát hozott létre, azért választunk országgyűlési és fővárosi képviselőket, hogy döntsenek helyettünk. Nem támogatom a svájci modellt, ahol évente tíz-húsz népszavazást tartanak, de azért vannak kiemelt ügyek s egy olimpia rendezése ilyen. Ezt a népszavazást nem most kellett volna megtartani, hanem két éve, még a rendezésre történt jelentkezés előtt s ennek eredményétől függően pályázni vagy sem. Uralkodó pártunk és kormányunk azonban mindenben maga szeret dönteni, így az olimpia megrendezésében, majd lemondásában is. Rossz konstelláció volt az évekig tartó 2/3-os többség, mert ilyen többség birtokában senkihez nem kellett alkalmazkodni, s ez önhitté tette a döntéshozókat. Pedig össztársadalmi ügyekben figyelembe kell venni a társadalom álláspontját is. Persze parlamenti, pehelysúlyú ellenzékünk is leszerepelt, a kezdeti közös nemzeti érdeket átvette a pártpolitikai haszonszerzés. Ha tehát erre az elfuserált olimpiai kandidálásra gondolunk, akkor minden párt nézzen magába, hisz sikerült mindenkinek még a sportversenyek megindulása előtt leszerepelni.



Volt azért örömre is ok. Hétfőn hajnalban Oscar díjat nyert a Mindenki c. magyar kisjátékfilm, amit jó ütemezéssel vasárnap este sugárzott a köztévé, így aki akarta megnézhette.

Egy jó ötlet, bűbájos gyerekszereplők, szépen éneklő iskolások és egy blickfangos befejezés, katharzis. Ez a fogalom, amit manapság oly sokszor elfelejtenek művészeink, pedig katharzis nélkül nincs igaz művészet, csak hamis látszatművészet. Hiszen kell a megrendülés, a megtisztulás és ez minél váratlanabb, annál jobb. Ez a film nem akart a rövidfilmek versenyén olimpiát nyerni, vannak benne dramaturgiai hibák is, de egyszerűségében, tisztaságában mégis elnyerte a filmesek olimpiáján az aranyérmet.

Szívesen megnézném a többi négy, versenyben volt filmet is, hogy lássam, miben voltunk jobbak. Tudom, régi filmes szlogen, ha egy filmben gyerek van vagy kutya, az sikerre van ítélve. És lőn, megjött a siker, a magyar név megint szép lett, pedig tudjuk, nem a magyarok csinálták a filmet, hanem az alkotók és az olimpiával ellentétben, Hollywoodban még a himnuszunkat sem játszották el, mégis a miénk ez a siker, mert belőlünk, a magyarok által összeállt gúla tetejére állt fel Deák Kristóf, aki ezt a filmet rendezte.

Zárójelben: (a film éppen úgy járt el az egyik főszereplővel, akiről kiderült, hogy nem saját maga énekelt, hanem csak tátogott egy jobb hangú kislány éneke fölé, mint ami vétket állít elénk példabeszédként az alkotó). Persze van egy mondás, amit mi bajaiak önmagunkat kinevetve szoktunk mondani: „Akit Baján nem szólnak meg, sokra viszi az életben”. Deák Kristóf már sokra vitte, nem tudom, tudja-e még egyszer felülmúlni önmagát.

Talán 20-30 év múlva megrendezheti az első budapesti olimpiai játékok megnyitó ünnepélyét. Ott lesz Mindenki.