Zenei kincsestár

A Zenei Kincsestárban Johannes Brahms kései kamaramuzsikájából hallunk egy remekművet és egy másik remek szerzemény részletét. Először a 108-as opusszámú, 3., d-moll szonátát játssza Kyung-Wha Chung és Frankl Péter. Brahms harmadik hegszonátáját a Thun-tó látványa inspirálta. 1888-as premierjének Budapest adott otthont, és mint a Hubay Jenő életművét feltáró kutatások kimutatták, az iskolateremtő magyar hegedűművész mindvégig ott bábáskodott a szerzemény születése körül, Eduard Hanslick zenekritikus bécsi szalonjában. E kései darab Brahms esetében ritka módon személyes, vallomásos. Nagyívű, lírai nyitótételéről így ír Molnár Antal: „fojtott hangú, sóhajos költészet, a brahmsi lélek legösztönösebb gyónása. (…) Melléktémájában a szerelmi himnika közelít a vallásos földicsőítéshez.” Az elégikus lassútételre, a lidérces Scherzóra és az ünnepélyes, korálszerű zárótételre ugyancsak illenek Molnár Antal szavai: „izmos és eltökélt férfiasság.”. A szonáta dedikációja Hans von Bülownak szól, akivel Brahms három évvel korábban nézeteltérésbe keveredett a 4. szimfónia vezénylésének kapcsán. A köszönet Clara Schumann tollából érkezett, ekképp: „Milyen csodaszép dolgot adott nekünk!”
A d-moll hegedűszonáta után Brahms Op. 101-es, 3., c-moll triójának harmadik tételét halljuk Arthur Rubinstein, Henryk Szeryng és Pierre Fournier felvételéről. Az 1886-ban keletkezett szerzeményt a szerző kétségkívül maga is játszotta ez idő tájt állandó triópartnereivel, Hubay Jenővel és David Popperrel. E megejtő tétel egyik ékes bizonysága Brahms hódolatának, amellyel a német népdalnak adózott.