Kapcsolatban

Mi, budapesti őslakosok, mi, a „bennszülöttek”, kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy mindaz, amiben valaha az elsők voltunk a kontinensen – ez az egész építészeti világ-bravúr -, most csupán díszlet itt -, pénzbevételi, vagy ilyen-olyan egyenlősítő politikai deklarációkat szolgálva…Hétköznap, a mindennapokban sem egyszerű az élet itt. Akkor az Alagút bedugul, a hidakon torlódás van, az egész város úthálózata totális trombózist kap: a sztrádán Érdig állnak az autók.
Miért? Mert az új városrendezési elvek ilyenek.
Márai Sándor kifejti:egy első világháborús hős silány népnek nevezett mindannyiunkat, mert senki sem vágta át a Lánchid felrobbantásához kiépített kábelt. Önmagáról meg azt mondta: Nekem ez eszembe sem jutott... Márai szerint, ha az ember egyedül van, hinni kell valamiben, csak akkor nem oldódik fel a tömegben.
Futni ott kellene, ahol mindez valóban színvonalasan megvalósítható: a stadionban – nem pedig a közúton, a hidakon, a történelmi épületek között, szemetelve, műanyag palackokat szétdobálva, az ott élőkkel nem törődve. Azért nem tudunk közlekedni, (a beteg anyánkhoz eljutni a gyógyszerrel) mert futóverseny van, hogy növekedjen az idegenforgalmi bevétel. Vagy azért, mert tüntetés van, periférikus csoportocskák akarják magukra felhívni a figyelmet a híradós szerepléssel – olyasfélék, akiknek a szórólapjai olvasatlanul kerülnek a szemétbe a levélládából, s nem kapnak elegendő „lájkoló” kattintást a honlapjukon… Szerintem ne adjuk meg magunkat mindennek. Ahogy Márai is megírta: a magányos ellenállás is társadalmi felelősség, hinnünk kell, hogy lesz egyszer ésszerűbb felfogás is, mint azoké, akik a mai szervezésért felelnek.